Purhab, te csodás jóbarát,
Ki réseket betöltesz hát,
Hol fú a szél, hol zúg a zaj,
Te nyújtasz védelmet, bizalmat s dalt.

Nem kérsz sokat, csak tiszta falat,
Száraz, pormentes alapokat.
S midőn előtted az út kitárul,
Pár perc, s habként meg is szilárdul!

Legyen ablak, ajtó, tető,
Vagy cső, mit körbefogni jó –
Oda nyúlsz, hol kéz már nem ér,
S kitöltesz mindent, mint a remény.

Van pisztolyos, ha mester vagy,
Kézi flakon, ha csak barkácsolgatsz.
Téli, ha fagy jő dérrel-dúrral,
Alacsony tágulás, ha ablakhoz nyúlnál.

Tűzgátló, hogy láng ne érjen,
Szigetelő, ha csendet kérnél.
Minden purhab másra termett,
De mindegyik védi a termet.

Óh, ne feledd: rázd fel erősen,
Mielőtt kifújnád meggyőzően!
S habból ne túl sokat adj,
Mert nő az, s torzít, mit be nem vall!

Használat végeztével nyomban
Tisztítsd az eszközt, ne hagyd gondban.
Mert mit elhanyagolsz, bosszút áll:
Eldugul, s csak dísznek marad már!

S ne hagyd el védelmedet,
Kesztű, szemüveg, légmaszk – helyedet
Csak úgy foglalhatod el bátran,
Ha szellőztetsz s lángot nem hozol a házba.

Zárszó, mit jó megjegyezni:
Használni purhabot nem ördöngösség,
Csak tudni kell, mire való e bőség.
S ha jól választasz típust, s ügyesen bánsz vele,
Az otthonod örök kényelemre lel benne!